Farcád műemlék temploma

"Nézz föl az égre: ott van

felhők és csillagok közt.

Pillants körül a földön:

ott van fűben, virágban,

állatok ámuló szemében,

emberek arcán.

Áss le a föld alá:

csontokból és kövületekből

szándékainak lábnyoma

dereng feléd.

Mindenütt láthatatlan.

Mindenben látható."

Rónay György

            A falu egyházi életéről és vallásos mivoltáról az első írásos dokumentum a XIV. századból való, pontosabban 1332-ből. Ebből az évből való a falu első írott emléke, mely nem más, mint a pápai tizedjegyzék. E dokumentum szerint a falu négy banális egyházi adót fizetett és Vorkad meg Farchad néven szerepel. Az 1333-ik évi rovatának 679-ik lapján: Sac. de Villa Vorkad solv. 4 ban. ant. Az 1334-ik rovatának 738-ik lapján: Sac. de Farchad solv. 2 ban. ant. Ezek szerint a falu népe a reformáció előtt katolikus vallású volt s a krónikások szerint központi megyés egyháza volt a környék falvainak, azaz oraculum helye volt Hodgyának, Vágásnak, Bétának, Sükőnek és Lengyelfalvának. Ezek a filiák a századok folyamán leváltak a mater egyháztól és önálló egyházmegyékké alakultak át. Az egyházközösség utolsó filiája Hodgya volt, mely 1758-ban vált el Farcádtól.

            A templomot a legszebben talán Orbán Balázs írja le a "Székelyföld leírásában": "E templom a késő gótkor műemléke, szövedékívezete a szentélynek, melynek egyetlen átszelő gerinczei a késő gótkor modorában tagozvák, s csörlődött idomú gyámkövekre nehézkednek: erre késő gótidomú csúcsíves ablakai közül a szentély záródás közép lapján egyedül épen megtartott azon ablak, melynek díszművezetét (Masswerk) a két körív felé helyezett körtveidom alkotja, de ilyen főként átszelt lóhereivel záródó oldalajtaja, melyet a késő gótika vesszőműve (Stabwerk) keretel be.

            Szentélye egy szélességű a hajóval a azt csak is a csúcsíves diadalív választja el egymástól.

            Hajóját 1629-ben készült "koczkás deszkafölep" födi: boltozva úgy látszik soha sem volt, legalább az oldaltámok teljes hiánya erre mutat: mindezt egybefogva, Farczád templomát a XV. század közepén épültnek kell állítanunk."

            A krónikások szerint (Csapó F. Sándor újságcikke (U.H.)) "A régen épített Templomát, Tornyát az Ellenség Tüze többízben meggyengítvén... Földringások által is meg lett reszkettetve." Az újságcikk szerzője szerint itt az 1756. évi földrengésről lehet szó, mely okozója volt a Szentábrahámon és Csekefalván lévő masszív kőtornyok megdűlésének, valamint a Gyilkostó keletkezésének.

            Az udvarhelyi 3288/1955. számú műemléklista is igazolja Orbán Balázs állítását, mely szerint a templom a XV. század közepe táján épült, mit utólag többször renováltak, felújítottak.

            A templom tornya 1827-1839 között épült, melynek magassága, a rajta elhelyezett akkori emléktábla szerint 10 öl.

            A torony déli falán egy kőbe vésett kronosztikon található, melynek szövege a következő:

                        Noha a pénz szŰke

                        Hazánkot terheLé

                        Ez X öLes tornyot

                        FartzáD feLemeLé.

                        EgyesÜLt bUzgóság

                        Ész erő eLkezte

                        S IgyekezetInket

                        Az ég segItetté.                               Ü=V

            Az elrejtett évszám 1828. Sajnos a kronosztikont századunkban újrafestették és nagyon pontatlanul. Ha nagyon jól nem figyel oda a szemlélő, abba a tévedésbe juthat, amin én is átestem. Ugyanis az átfestésnél hibákat követtek el és így az újrafestés utáni évszám csak 1662-t rejteget.

            Szerencsémre idejében kezembe került a Dávid László: "A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei" című könyv s így hibámat korrigálni tudtam. Sajnos a jelenleg létező egyházi levéltár is ellenem játszott, hiszen a toronyépítésről egy sort sem találtam. A levéltár talán megcsonkult volna?

            Az 1629. évben nagyobb javításokat kapott a templom. A templom hajóján egy felirat található, melynek magyar fordítása a következő: "A könyörgés felszáll, és leszáll az Isteni irgalom". Ugyanebben az évben kapta a hajó a "koczkás deszkafölepet" azaz a kazettás mennyezetet, melyet állítólag (Csapó F. Sándor) Eferházi Képíró János festett.

         A kazettás mennyezeten három feliratos kazetta található. Az egyik kazetta őrizte meg számunkra a néhai tiszteletes nevét: Petrus Vágássi. A másik kazettán címer található, Lajos Antal felirattal, aki 1602-ben még Sükőben szerepel a Giorgio Basta által császári hűségre esketett lőfők között, majd 1627-ben a farcádi lajstromon jelenik meg, mint Lajos Antal gyalog hadnagy, fiai Boldizsár és István. A harmadik szöveges kazettán szereplő felirat kiolvasására tett kísérletek 2002-ben sikertelenek voltak.

            Ha a templom hajójánál tartunk, annak keleti falán egy freskótöredék látható, amely a 1968-as javítások során "került elő". Nagy kár, hogy a villanyáram vezetésékor megcsonkult.

            A templom orgonája 1814-ben készült, 1859-ben helyezték a jelenlegi helyére, 1906-ban, 1972-ben, majd 1998-ban javították.

A templom fedélzete 1896-ban újjáfedődött s ekkor cserélték le a torony régi gömbjét újra. A régi toronygömbben régi iratokat találtak bőrre írva, melyeket áthelyeztek az új és jelenleg is a tornyon levő gömbbe. Igaz ez a söröshordó nagyságú gömb is lyukas, mert 1916-ban a román katonák többször is belelőttek.

A templom egy jelentős javítást kapott 1968-1969-ben. Ekkor a torony fedelét pléhbádogra cserélték át, valamit átfogó javításokat végeztek a templomon. Ennek emlékezetére került a torony oldalfalára egy újabb emléktábla (ez már márványból) a következő szöveggel:

                        Megnyílt szívek

                        Áldozata nyomán

                        Áradt a sok adomány

                        Megújult torony és templom

                        Hirdeti az Istent buzgón

                        Az Úrnak 1968-69 éveiben.

            Az utolsó javítást a tornyon 1988-ban eszközölték, mikor a 20 éves bádogot újramázoltatták s a torony falait újrameszeltették.

            Legutóbb a templomot 2002-ben javították, amikor egy könnyező házigomba fertőzés miatt, amely az északi fal mentén a padló alatt támadta meg a faanyagot, szükségessé vált a padló cseréje. Ez alkalommal a templomban régészeti ásatások is folytak, amelyek érdekes adatokkal járultak hozzá a templom történetéhez.

A jelenlegi templom jellemzően késő gótikus stílusban épült, valószínű, hogy valamikor a XV. század második felében. Feltételezhető, hogy a hajó korábbi építésű, mint a szentély, amint azt az utólag hozzácsatolt támpillérek sugallják. Ezt azonban a templom belsejében lefolytatott ásatások nem tudták egyértelműen bizonyítani, de cáfolni sem. (Nem kerültek elő a korábbi szentély(ek) alapfalai, valahol a jelenlegi hajó belsejében.) Így hát csak feltételezhető, hogy az 1333-ban már egészen biztosan álló egykori plébániatemplom sorozatos bővítések által nyerte el a mai, leginkább késő gótikus jegyeket hordozó alakját. Figyelembe kell venni azt is, hogy a templom egy "lesuvadt dombon" fekszik, ahol az alapozási talaj meglehetősen instabil. Ez vezetett a templomtornyok sorozatos megrongálódásához, és lehet, hogy ez pecsételte meg a hajdani, a ma létező templom előtti kis román stílusú templom sorsát, oly módon, hogy újat kellett építeni helyette.

A 2002-ben lefolytatott ásatások megerősítették az 1968-ban tapasztaltakat, ami a korábbi temetkezéseket illeti. A hajóban végzett ásatások során számos, többé-kevésbé bolygatott csontváz került elő, kis számban cserépmaradványok, és egy helyről igen apró freskótöredékek. A legmélyebbről előkerült csontvázat az alapozási árok vágta ketté, valószínűnek tűnik tehát, hogy a templom egy korábbi temetkezési helyre épült.

A padló eltávolítása után láthatóvá vált a szószék körül a hajdani mészhabarcsba ágyazott tömör téglapadló. Valószínű, hogy csak a padok által el nem foglalt központi helyet látták el téglapadlóval. Ha ez így van, akkor ennek keletkezési ideje valamikor a XVIII. század közepére tehető, 1742 és 1756 közé. Ebben az időben már a szentély és a hajó járószintje azonos volt, a reformált egyházak szokásai szerint.

Korábbi rétegek alól, a szentélyben előkerült még egy sárga homokba beágyazott tömör téglákból álló járószint. A talaj bolygatottsága miatt ennek a szintnek a szentélybeli megfelelője nem volt látható. A diadalív alatt talált kőlépcső tanúsága szerint ekkor még a szentély járószintje magasabb volt, mint a hajóé, ami a katolikus liturgikus terekre jellemző. Elképzelhető, bár nem teljességgel bizonyos, hogy ez volt az eredeti XV. századi járószint.

Nyilvánvalóvá vált továbbá az, hogy az 1826-os toronyépítéskor a templomot mintegy 60-cmel megnyújtották, és hozzákötötték az új toronyhoz.

A templom jelenlegi belső berendezése a XIX. század utolsó évtizedében készült (talán tisztelegni akartak a millenniumnak). Ám berendezésnek több periódusát feltételezhetjük.

Az első renoválásra, és valószínű, hogy a belső berendezésére is az első adat 1629, amikor a kazettás mennyezetet készítették. A következő fontos periódus a XVIII. század közepe, amikor majdnem a teljes belső berendezést kicserélik. Ekkor készülnek padok, szószék, szószékkorona, és az úrasztala. Ez a feltételezhetően barokk stílusú belső berendezést váltja fel a jelenlegi berendezés.

            A toronyban három harang kongása hirdeti a gyülekezőt Isten igéjét meghallgatni. Az I. Világháború idején két harangot vittek el a faluból, melyek eredetéről semmi nyomot nem találtam. A háború után a falu új nagy harangot csináltatott, amely rövid idő után elhasadt és Bukarestben újra kellett öntessék. Sokáig ezzel a két haranggal volt maradva a falu, mígnem a Bécsi döntés után, 1940-ben, egy Szabó József nevű Farcádból elszármazott falusfelünk egy 50 kilógrammos kis harangot nem küldött.

            Ha valaki idegen valami hasznosat tett a harangok érdekében a presbitérium harangozást rendelhetett el elhalálozásakor. Egy erre vonatkozó feljegyzést találtam, mely 1807-ből származik: "Udvarhelyi Resler Dániel  uram adott a nagy harangra nyakló szíjat, ajándékba, úgy hogy ha meg talál halálozni harangozzunk véle érette."         

            A templomban levő padokat többízben cserélték, de ezt a hívek tették nemzetségenként. Így minden nemzetségnek, nevezetesebb családnak megvolt a saját padja úgy a férfiaknál, mint az asszonyoknál. Ezt szigorúan be is tartották olyannyira, hogy ha valaki ülőhelyet akart cserélni, abba belé kellett egyezzen úgy a szék tulajdonosa, mint a presbitérium. Az alábbi, 1745-ből származó feljegyzés is ezt igazolja: "Controversiában a Templombéli ülő Székek dolga Tamási Sámuel  úr nem lévén contentus régi ülő hellyével minthogy nem is eléggé alkalmatos, tetszett a Sz. Visitátiók Tamási Sámuel uramot transponálni a Sándor Sámuel úr mostan epíttetett Székbe accedálván ehez, mind Sándor Sámuel uram, mind az Eccla Confensusa."

            Ezen akkori szabály apáink idejében már csak szokássá alakult, míg jelenleg már nem érvényes.

            A templom körüli cinterem kertről a László János bácsi feljegyzéseiben olvastam, mely szerint a templom keleti oldalán a Mocsárpatak lefolyása mellett egy földbeásott nagy pince volt, ahová télen nagyon sok jeget raktároztak el, melyet nyáron hűsítés, de főleg gyógyászati célokra használtak. A déli bejáratnál hét szép szál cserefa állt, melyeket az Árpádkori honfoglalás alkalmával összeesküdött hét vezér emlékére ültettek valamikor. Ezeket a fákat az I. Világháború után vágták ki.

            Az Egyház másik fontos épülete a parókia volt, s ahogy régi jegyzőkönyvekben emlegették, a parochiális ház. Ez a ház nyújtott lakást mindig a papnak, itt őrizték mindig az egyházi iratokat egy szobában mely lelkészi irodául szolgált. 1914-ig a parókia épülete nem azon a helyen volt, ahol napjainkban. A régi parókia a jelenlegi jegyzői lakás helyén volt. A jelenlegi papilak épületét Lőrincz Áron pap építette lakásnak 1909-ben s ezt 1914-ben az Egyház tőle megvásárolta.

            A lelkészi lakás 2001-ben külső javítást kapott, míg 2002-ben elkezdődött a belső javítás is. Az elvégzett munkálatok értéke 176 millió lej volt, amelyet családok, rendkívüli adományok valamint holland segítségből sikerült összegűjteni.

A egyházközség lelkipásztorai

            Az 1742-ből származó egyházi alapszabályzat negyven bekezdését tanulmányozva világosan kitűnik, hogy az Egyház vezetését a presbitérium irányítja, melynek vezető személye a megyebíró. Ezen személyek eskü letételével kell fogadják az Egyház helyes irányítását, anyagi javainak kezelését. A rendszabályzat szerint a presbiterek egy nótáriust is kell válasszanak, amely lehet az oskolamester is, sőt ha más személy nem alkalmas erre a feladatra a "prédikátor" is nótárius lehet. Az írás megköveteli, hogy attól kezdve minden Eklézsiának könyve kell legyen melybe beíródjanak a presbitérium döntései, a papok nevei, az esküszövegek.

            A rendszabályzat nem tartalmazza, de talán mivel a faluban felekezeti iskola működött, ettől az évtől kezdve a lelkipásztorok névsora mellett vezették a tanítók névsorát is.

            A rendszabályzatot végigolvasva magyarázatot találhatunk olyan feljegyzésekre, melyeket talán mai szemmel nem az egyház feladatának tekintenénk. Ezen "Constitutiones" szerint a presbitérium vagyis ahogy ott neveztetnek: "Consistoriumi személyek" úgy viselkedhetnek, mint az Egyház, de az Egyház mellett a falu ügyes-bajos dolgainak irányítói s talán nem túlzok ha a falu törvényhozó testületének nevezem őket.

            Ezen egyházkönyv szerint a falu lelkipásztorai 1742-től napjainkig a következők voltak:

              1. Johannes Pálfi Assenssor

              2. Michael Siklódi

              3. Joseffus B. Udvarhellyi

              4. Johannes Bedő P.

              5. Joannes Nemes                   ad anno                           1756-1763

              6. Joannes Jósa                                                              1763-1773

              7. Sámuel Pálfi                                                               1773-1778

              8. (Herum, Sterum ?) Joannes Jósa                                 1778-1782

              9. Joannes Sz. Bibarczfalvi                                             1782-1787

            10. Joannes Jósa                                                              1787-1809

            11. Moses Kováts                                                           1809-1811

            12. Johannes Paál                                                            1811-1822

            13. Ladislaus Bartok                                                        1822

            14. Kiss Gáspár                                                               1826

            15. Áron Nagy                                                                 1841           ü 

            16. Csákány József                                                          1845-1848  ý  segédek   

            17. Kis Pál                                                                       1848-1854  ?

            18. László Ignác                                                               1854-1882

            19. Bencze Ferencz                                                          1882-1891

            20. Lőrinczi József                                                           1891-1902

                  1902-1903 között Toró Dénes sükői pap szolgált be

            21. Lőrincz Áron                                                              1903-1950

            22. Berde Árpád                                                              1951-1973

            23. Berde László-Péter                                                    1973-1992

            24. Antal Géza                                                                 1992-

Kronológiai táblázat a templom történetéről

            Az helyben maradt egyházi irattár feldolgozásának eredményeképpen összeállítottam a templom történetének kronológiáját. A többnyire keltezetlen források jegyzéke a táblázat végén található.

Források:

L. Á. - Lőrincz Áron farcádi tiszteletes feljegyzései

B. Á. Cetli - id. Berde Árpád tiszteletes különböző feljegyzései (talán a prédikációk elkészítésekor)

? Cetli - ismeretlen szerzőjű feljegyzés

B. Á. id. Berde Árpád tiszteletes

MemTehn - Memoriu Tehnic, a 168-as javítás műszaki leírása

Ist - Istoria bisercii reformate din Forteni, templomtörténet, amely a hatóságok számára készült, talán a műemléklista készítésekor (1956?).